Arbutus unedo

A Abelia grandiflora, közismert nevén nagyvirágú abélia, félig örökzöld, nagy díszértékű cserje, amelyet hosszú virágzása és szép lombja miatt széles körben alkalmaznak a kertészetben. Szerkezete sűrű, ívesen hajló és erősen elágazó, vékony ágai elegánsan szétterülnek. Levelei kicsik, oválisak, fényesek és sötétzöldek, a hidegebb időszakokban azonban vöröses vagy bronzos árnyalatot ölthetnek.

Mérsékelt növekedésű, kompakt habitusú cserje, általában 1–2 méteres magasságot ér el, és kerekded bokrokat formál, amelyek szélességben jelentősen kiterjedhetnek. Késő tavasztól őszig bőségesen hozza fehér vagy rózsaszín, csöves virágait, amelyek a levélhónaljakban csoportosulnak, és a virágzás után is megmaradó vöröses csészék kísérik őket. Hosszú virágzási ideje vonzza a méheket és más beporzó rovarokat. Gyakran ültetik szegélyekbe, alacsony sövénynek, ágyásokba, rézsűkre, díszkertekbe és dézsába.

Igénye: napos vagy félárnyékos fekvés; napi több óra napfény mellett fejlődik a legjobban. A termékeny, humuszban gazdag talajt kedveli jó vízelvezetés mellett, de begyökeresedés után különféle talajokhoz alkalmazkodik. A mérsékelt szárazságot elviseli, de a növekedési időszakban hálás a viszonylag egyenletes nedvességért. Ügyeljünk arra, hogy az öntözés legyen rendszeres, különösen a meleg hónapokban; két öntözés között a talaj felső rétege enyhén száradjon ki, télen pedig csökkenteni kell. Jól tűri a metszést, amelyet virágzás után végezhetünk a kompakt forma megtartására, az elöregedett ágak eltávolítására és új hajtások serkentésére.